Fülemülestike - Acrocephalus melanopogon

Fülemülesitke

Acrocephalus melanopogon

Rend : Verébalakúak

Család : Óvilági poszátafélék ;

Méretei :

Hossz : 12 à 13 cm
szárnyfesztávolság : 18 cm
tömeg : 10 à 14 g

IUCN kategóriái :

Kipusztult

Veszélyeztetett

Legkevésbé aggasztó helyzetű

Vadon kipusztult

Veszélyeztetettség
közeli

Be
nem sorolt

EX EW CR EN VU NT LC NE

Elofordulása :

Szinonímák : Tonkoklyuvaya Kamyshovka (ru), Kaveldunsångare (sv), Carricerín Real (es), Forapaglie castagnolo (it), Mariskenrohrsänger (al), Zwartkoprietzanger (nl), Moustached Warbler (en)

Külső leírása :
Első ránézésre olyan mint egy nádiposzáta, nagyon hasonlít a két madár mérete és tollazata is, de néhány bélyeget megvizsgálva felismerhetjük a fülemülesitkét.
A felnőtt madarakon a homlok és a fej teteje fekete, ez kiemeli a tarkó felé kiszélesedő szemöldöksáv fehér színét. A nádiposzátának sosem ilyen elütőek a színei és a szemöldöksávja is vékonyabb.
A fülemülesitke dolmánya, háta, oldala és mellkasa vörösesbarna, a dolmányon fekete csíkos. A torok, a has és a szárnyak alsó fele fehér, a farok vörösesbarna-fekete. A barnás-fekete szárnyfedők és kézevezők felülről vörös, alulról fehér csíkosak. Kopással az egész tollazat világosabb lesz. A csőr sötétbarna, az alsó csőrkáva kissé világosabb, a lábak barnák, vagy szürkésbarnák. A fiatalok hasonlítanak a felnőttekre, de több bennük a vörös szín.

Hangja :
A hangok Jean C. Roché : Európa madarai című munkájából valók, a Sittelle és CEBA. Énekét a fülemüle énekének legszebb motívumaival indítja, először halkabban aztán egyre erősebben. Ezek a tiszta és magas dallamok „tu-tu-tuutuu” kb 10-szer követik egymást kapkodás nélkül. Ezután átmenet nélkül vált a cserregő nádiposzátáéhoz hasonló énekre, ez gyors és dallamos, „tektek” vagy „trrrt” hangokból áll, de élesebb mint a cserregőé. Máshogy szól mikor izgatott, vagy zaklatott.

Elofordulási helye : A fülemülesitke nádasokban él, azoknak is a nyíltabb, gyékénnyel, sással kevert részein. Értékeli az elfekvő nádhalmokat ahol ugrándozhat a szálak között.
Európában a melanopogon alfaj él, élőhelyei a mediterráneumban nagyon feldaraboltak, megtalálható Spanyolországban, a Baleár-szigeteken, Korzikán, Szardínián, Szicílián és Tunézia északi részén. Közép-Európában Ausztriában, Magyarországon, Romániában honos, emellett előfordul még a Balkánon, Kis-Ázsiában, Jordániában és Izraelben. Két másik alfaj is ismert, egyik a mimica, amelyik Nyugat-Ázsiában a Volga deltától Türkmenisztánig fordul elő, másik az albiventris amelyik a Kaszpi-tengernél és Észak Iránban él.

Viselkedése : A fülemülesitke általában egyedül, vagy párban él. Nagyon csendes madár, hosszú ideig észrevétlen tud maradni. Azokban a rövid időszakokban viszont amikor megpillantjuk láthatjuk, hogy igen élénk, ügyesen ugrál a növényzet alacsonyabb szintjein, vagy egy nádszálon ülve énekel. Általában a nádszál közepén foglal helyet nem a csúcsán, torkán és fején felborzolja a tollakat, ill. lesüllyeszti a farkát – ez utóbbi igen jellegzetes és alapján jól elkülöníthető a nádiposzátától.
A faj a mediterráneumban állandó, az északi populációk akik érzékenyek a vizek befagyására télen melegebb éghajlatra vonulnak. Magyarország madarai általában Észak-Olaszországba, Horvátországba és mediterrán szigetekre (Korzika, Szardínia, Szicília) repülnek, bár néha olyan távoli vidékekre is eljutnak mint a Csád-tó környéke, vagy a Szahara.

Fészkelése : A fészket márciusban kezdik el építeni, az első költés pedig áprilisban van. A fészek az énekes nádiposzátáéhoz hasonlít rendezetlen és megnyúlt formája miatt. A nádasban található anyagokból készül, virágokból, nádból, gyékényből, sásból és pehelytollakkal bélelt. Néha ágakhoz rögzítik és a víz fölött van, máskor védett helyen bokrok, vagy egy ottfelejtett szalmaköteg alatt. A fészekaljat 3-4 tojás alkotja, ezek fehérek, vagy szürkésfehérek finom olíva zöld foltokkal (nagyon hasonlítanak a nádiposzátáéhoz). A pontos költési időt nem ismerjük, de kb. 2 hétre szokták becsülni. A fiókák fészekben töltött ideje sem ismert, ami biztos az, hogy júniusban egy második költés is van.

Táplálkozása : Minthogy a fülemülesitke nagyon csendes életet él, keveset tudunk a táplálkozásáról is. Valószínűleg teljes egészében rovarokból és rovarlárvákból áll. Coelopterákat, Himenopterákat, Dipterákat, szitakötőket, pókokat és más apró gerinctelenek is fogyaszt.

Védelme / veszélyeztetettsége : A faj állománya csökkenőben van a nádasok és vizes élőhelyek pusztulása, a megnövekedett turistaforgalom, a vízi munkálatok és a rovarölő szerek használata miatt.

Linkek :
Iucn
Birdlife

Az oldalt készítette : Alexandre Knochel részvételével Daniel Le-Dantec
A szöveget fordította Flóra Pokorni

Qui sommes-nous ? L'association | Mentions légales | Irodalom | Contacts | Nyomtatható verzió
Frissítés 20/07/2008 05:31:36 - © 1996-2008 Oiseaux.net