Héja - Accipiter gentilis

Héja

Accipiter gentilis

Rend : Vágómadár-alakúak

Család : Vágómadárfélék ;

Méretei :

Hossz : 48 à 61 cm
szárnyfesztávolság : 135 à 165 cm
tömeg : Femelle : 800 à 1350 g ; Mâle : 500 à 1100 g

Élettartama : 19 év

IUCN kategóriái :

Kipusztult

Veszélyeztetett

Legkevésbé aggasztó helyzetű

Vadon kipusztult

Veszélyeztetettség
közeli

Be
nem sorolt

EX EW CR EN VU NT LC NE

Elofordulása :

Szinonímák : Duvhök (korsikansk-sardinsk ras) (sv), Azor de Córcega y Cerdeña (es), Astore (it), Habicht (al), Havik (nl), Northern Goshawk (en)

Külső leírása :
A héja az erdős területek rettegett ragadozó madara. A karvalynál nagyobb, nappal aktív.
Hím: a hát szürke, a has halványszürke, sötétebb csíkokkal. A farok hosszú és vastag, az alsó farokfedők fehérek. A pofák két oldala és a fejbúb feketés, a szemöldöksáv fehér.
Tojó: nagyobb a hímnél, tömege kb. másfélszer akkora is lehet! A hát szürkésbarna, a has halványszürke csíkos, a színek fakóbbak mint a hímnél.
Egyik alfaja az Accipiter gentilis arrigonii, kisebb és sötétebb színű mint az alapfaj.

Hangja :
A hangok Jean C. Roché : Európa madarai című munkájából valók, a Sittelle és CEBA. Általában csak a költési időszakban szól, ekkor „kija-kija-kija”, vagy „kek-kek-kek” kiáltásokat hallat.

Elofordulási helye : A héja sok élőhelyet benépesít, megtalálható a síkvidékektől egészen a hegyvidékekig (kb. 1600 m-es tengerszint feletti magasságig). A nagy kiterjedésű erdőket kedveli, Kelet és Közép Európában a lombhullató erdőkben viszonylag gyakori, Nyugaton a hegyvidéki erdőkben találkozhatunk vele, pl.: a Vogézekben, vagy a Pireneusokban. Ha elegendő táplálékot talál, akkor a fenyőerdőkben (lucfenyő, erdei fenyő, vörösfenyő) ugyan olyan jól megél, mint a világosabb lombhullató erdőkben (bükkösök, tölgyesek). Ritkán megtalálhatjuk művelt, vagy lakott területek közelében is.
Főbb elterjedési területei: Európa, Észak-Amerika, Marokkó, Kis-Ázsia, Közel-Kelet, Szibéria, Japán.

Viselkedése : Mint a ragadozó madarak többsége, a héja is nagyon csendes, a költési időszakot kivéve. Ezért tavasz elején, a nászidőszak kezdetén lehet őket a legkönnyebben megfigyelni. A násztáncot a tojó kezdi, felszáll, majd siklórepüléssel leereszkedik a fák fölé. Ezután a pár körberepüli a territóriumát, lassú és méltóságteljes szárnycsapásaik egyfajta légi balettre emlékeztetnek! Vadászterületük akár 2000 – 5000 hektár is lehet, ezt senkivel sem osztják meg! A héja a legészakibb területeken élő egyedeket kivéve állandó madár.

Röpte : Általában a fák koronájának magasságában repül, néhány szárnycsapását egyenes vonalú siklórepülés váltja fel, eközben szárnyait a horizontális sík felett tartja.

Fészkelése : A pár kialakulása után, a hím kezdi el építeni a fészket, de ha ezalatt a tojó talál egy régit a közelben, azt hozzák újra használható állapotba. A fészek általában egy nagy fán épül, tiszteletreméltó 10-30 m-es magasságban. Ágakból és gallyakból készül, az erdő típusától függően tűlevelekkel, vagy más levelekkel bélelt, kb. 1 m átmérőjű. Magas pereme van.
A tojó áprilisban – májusban 3-4 tojást rak, amiket egyedül költ ki 35-38 nap alatt. A fiókák a kikelést követő 36-40. napon repülnek ki, ezután kb. 1 hónappal válnak önállóvá, ekkor már vadásznak is.

Táplálkozása : A héja általában más madarakra vadászik, még kisebb ragadozó madarakat is elkap! Vadgalambok, házigalambok, gerlék, seregélyek, fenyőrigók, feketerigók, varjak, szajkók, kedvelt zsákmányai közé tartoznak. Emellett lenyűgöző erejének és fürgeségének köszönhetően képes nagyobb méretű állatokat is elejteni, mint pl.: foglyok, nyúlfiak és kifejlett üregi nyulak! Általában lesből vadászik és hirtelen kapja el zsákmányát, a nyílt összecsapásokat nem kedveli. Egy faágon ülve, vagy a fák felett lebegve figyel és innen csap le áldozatára, amit erős lábaival öl meg. Prédáját vagy a helyszínen fogyasztja el, vagy ha az nagyobb, akkor egy nyugodt helyet keres, ahol egy részét megeszi, a maradékot pedig elviszi.

Védelme / veszélyeztetettsége : Korzikán és Szardínián endemikus faj, az ottani állomány kb. 100 párból áll és ez a szám egyre csökken.
A főbb veszélyeket az élőhelyek eltűnése (tűzvészek, túllegeltetés, túlzott fakitermelés), az orvvadászat és a peszticidek jelentik.

Linkek :
Iucn
Birdlife