Héja

Accipiter gentilis - Autour des palombes

Systematics
  • Rend
    :

  • Család
    :

    Accipitridés

  • :

    Accipiter

  • :

    gentilis

leíró

(Linnaeus, 1758)

Méretei
  • Hossz
    : 69 cm
  • szárnyfesztávolság
    : 96 à 127 cm.
  • tömeg
    : 800 à 1509 g
Élettartama

19 év

Elterjedése

Distribution

leírás azonosítás

A héja az erdős területek rettegett ragadozó madara. A karvalynál nagyobb, nappal aktív.
Hím: a hát szürke, a has halványszürke, sötétebb csíkokkal. A farok hosszú és vastag, az alsó farokfedők fehérek. A pofák két oldala és a fejbúb feketés, a szemöldöksáv fehér.
Tojó: nagyobb a hímnél, tömege kb. másfélszer akkora is lehet! A hát szürkésbarna, a has halványszürke csíkos, a színek fakóbbak mint a hímnél.
Egyik alfaja az Accipiter gentilis arrigonii, kisebb és sötétebb színű mint az alapfaj.

subspecific irányok 10

  • Accipiter gentilis gentilis (widespread)
  • Accipiter gentilis buteoides (n Eurasia)
  • Accipiter gentilis albidus (ne Siberia)
  • Accipiter gentilis schvedowi (ne Asia to c China)
  • Accipiter gentilis fujiyamae (Japan)
  • Accipiter gentilis marginatus (Italy and the Balkans to Caucasus and n Iran)
  • Accipiter gentilis arrigonii (Corsica, Sardinia)
  • Accipiter gentilis atricapillus (North America. except sw Canada, sw USA and nw Mexico.)
  • Accipiter gentilis laingi (islands of British Columbia. sw Canada.)
  • Accipiter gentilis apache (sw USA, nw Mexico)

idegen nevek

  • Northern Goshawk,
  • Azor Común,
  • Açor,
  • Habicht,
  • Héja,
  • Тетеревятник,
  • 苍鹰,
  • Havik,
  • Astore comune,
  • Duvhök,
  • Hønsehauk,
  • jastrząb (zwyczajny),
  • jastrab veľký,
  • jestřáb lesní,
  • Duehøg,
  • kanahaukka,
  • ,
  • オオタカ,

hang ének és kiabálva

Általában csak a költési időszakban szól, ekkor „kija-kija-kija”, vagy „kek-kek-kek” kiáltásokat hallat.

Elofordulási helye

A héja sok élőhelyet benépesít, megtalálható a síkvidékektől egészen a hegyvidékekig (kb. 1600 m-es tengerszint feletti magasságig). A nagy kiterjedésű erdőket kedveli, Kelet és Közép Európában a lombhullató erdőkben viszonylag gyakori, Nyugaton a hegyvidéki erdőkben találkozhatunk vele, pl.: a Vogézekben, vagy a Pireneusokban. Ha elegendő táplálékot talál, akkor a fenyőerdőkben (lucfenyő, erdei fenyő, vörösfenyő) ugyan olyan jól megél, mint a világosabb lombhullató erdőkben (bükkösök, tölgyesek). Ritkán megtalálhatjuk művelt, vagy lakott területek közelében is.
Főbb elterjedési területei: Európa, Észak-Amerika, Marokkó, Kis-Ázsia, Közel-Kelet, Szibéria, Japán.

jellemvonások

Autour des palombes
-
Autour des palombes
Röpte - ♂

Mint a ragadozó madarak többsége, a héja is nagyon csendes, a költési időszakot kivéve. Ezért tavasz elején, a nászidőszak kezdetén lehet őket a legkönnyebben megfigyelni. A násztáncot a tojó kezdi, felszáll, majd siklórepüléssel leereszkedik a fák fölé. Ezután a pár körberepüli a territóriumát, lassú és méltóságteljes szárnycsapásaik egyfajta légi balettre emlékeztetnek! Vadászterületük akár 2000 – 5000 hektár is lehet, ezt senkivel sem osztják meg! A héja a legészakibb területeken élő egyedeket kivéve állandó madár.
lopás : Általában a fák koronájának magasságában repül, néhány szárnycsapását egyenes vonalú siklórepülés váltja fel, eközben szárnyait a horizontális sík felett tartja.

divat és a diéta

A héja általában más madarakra vadászik, még kisebb ragadozó madarakat is elkap! Vadgalambok, házigalambok, gerlék, seregélyek, fenyőrigók, feketerigók, varjak, szajkók, kedvelt zsákmányai közé tartoznak. Emellett lenyűgöző erejének és fürgeségének köszönhetően képes nagyobb méretű állatokat is elejteni, mint pl.: foglyok, nyúlfiak és kifejlett üregi nyulak! Általában lesből vadászik és hirtelen kapja el zsákmányát, a nyílt összecsapásokat nem kedveli. Egy faágon ülve, vagy a fák felett lebegve figyel és innen csap le áldozatára, amit erős lábaival öl meg. Prédáját vagy a helyszínen fogyasztja el, vagy ha az nagyobb, akkor egy nyugodt helyet keres, ahol egy részét megeszi, a maradékot pedig elviszi.

fészkelő

Autour des palombes
Fészkelése -

A pár kialakulása után, a hím kezdi el építeni a fészket, de ha ezalatt a tojó talál egy régit a közelben, azt hozzák újra használható állapotba. A fészek általában egy nagy fán épül, tiszteletreméltó 10-30 m-es magasságban. Ágakból és gallyakból készül, az erdő típusától függően tűlevelekkel, vagy más levelekkel bélelt, kb. 1 m átmérőjű. Magas pereme van.
A tojó áprilisban – májusban 3-4 tojást rak, amiket egyedül költ ki 35-38 nap alatt. A fiókák a kikelést követő 36-40. napon repülnek ki, ezután kb. 1 hónappal válnak önállóvá, ekkor már vadásznak is.

Elterjedése

Veszélyek - Védelem

IUCN kategóriái
Kipusztult
Veszélyeztetett
Legkevésbé aggasztó helyzetű
Vadon kipusztult
Veszélyeztetettség
közeli
Be
nem sorolt
EX EW CR EN VU NT LC NE

Korzikán és Szardínián endemikus faj, az ottani állomány kb. 100 párból áll és ez a szám egyre csökken.
A főbb veszélyeket az élőhelyek eltűnése (tűzvészek, túllegeltetés, túlzott fakitermelés), az orvvadászat és a peszticidek jelentik.

plus de photos

referenciák

25/11/2007 Daniel Le-Dantec
A szöveget fordította © 1996-2016 Oiseaux.net